A szén-dioxid légkörből történő eltávolítása igencsak elmarad az eredetileg kitűzött céloktól. Egy oxfordi tanulmány szerint évről évre a szükséges mennyiségnek ma csupán a negyedénél tart a világ; ráadásul ezt is inkább a legegyszerűbb módon, faültetéssel valósítjuk meg. A modern technológiák még sehol sem tartanak.
A párizsi klímacélok teljesítéséhez évente 7-9 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítása lenne szükséges, azonban jelenleg ennek mintegy negyedénél, azaz gyakorlatilag sehol sem tartunk. E vállalásokból a sikeres gázkivonás is a könnyebbik vége a dolgoknak, ugyanis az eddig teljesült célok nagy része a legkönnyebben elérhető dolog, a fontos, de faék egyszerűségű fásítás. Igaz persze, hogy az üvegházhatású gázok (ühg) megkötésére szolgáló modern, úgynevezett carbon capture technológiák fejlesztése egyelőre lassan halad.
Az Oxfordi Egyetem kutatói által 2024 júniusában közzétett friss jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a párizsi klímaegyezmény 1,5 °C-os céljának eléréséhez az évszázad közepére évente mintegy 7-9 milliárd tonna szén-dioxidot kell(ene) kivonni a légkörből. Jelenleg csupán 2 milliárd tonnánál tartunk, ebből 1,3 milliárdot faültetéssel érünk el. A mesterséges szén-dioxid-kivonási technológiák – a nagy megmentőknek beharangozott csúcstechnikák – igencsak gyerekcipőben tipegnek,
most mindössze 0,05-0,1 százalékát adják az összes légköri szén-dioxid-eltávolításnak.
Az oxfordi jelentés szerzői hangsúlyozzák, hogy a kibocsátások csökkentése a legfontosabb eszköz a nettó nulla emisszió eléréséhez, de a szén-dioxid eltávolításának is létfontosságú szerepe van (lenne) ebben. Jelenleg a szén-dioxidot tehát főként hagyományos módszerekkel, mint például a faültetéssel vonjuk ki a légkörből.
Az újabb CDR-módszerek – a CDR az összes szén-dioxid-kivonási technológia együttes, összefoglaló rövidítése –, mint például a biochar vagy a közvetlen légköri szén-dioxid-megkötés és -tárolás (DACCS), valamint a bioenergia szén-dioxid-megkötéssel és -tárolással (BECCS), évente csak 1,3 millió (nem pedig milliárd!) tonnával járulnak hozzá, ami kevesebb mint 0,1 százaléka az összes mennyiségnek. Azok a megoldások, amelyek valóban hatékonynak, kivitelezhetőnek bizonyulnak, évente mindössze 0,6 millió tonnával – az összes mennyiség kevesebb mint 0,05 százalékával – járulnak hozzá ma az összképhez – kalkulálták ki az oxfordi kutatók.
A szerzők szerint a szén-dioxid eltávolításának a különböző módszereit gyorsan fel kellene skálázni ahhoz, hogy a párizsi egyezmény céljaival összhangban tudjuk kezelni az éghajlatváltozást.
Bár a szén-dioxid-eltávolítás kutatásába és az új vállalkozásokba irányuló befektetések egyre több új módszerre terjednek ki, a kormányzati politikák és javaslatok jelenleg kevés figyelmet fordítanak a CDR felskálázására. Az ilyen típusú befektetések mindössze 1,1 százalékát teszik ki a klímatechnológiai startupok összes befektetésének. „Növelni kell a CDR-be történő befektetéseket, valamint a nulla kibocsátású megoldásokat is szükséges támogatni” – nyilatkozta Steve Smith, az Oxfordi Egyetem Smith Vállalkozási és Környezeti Iskolájának munkatársa.
A jelentés azt is megjegyzi, hogy a CDR-ágazatban ügyködő vállalatok talán túlzottan optimista célokat tűztek ki. Azaz a szerzők szerint ezek az ambíciók nem hitelesek, és sokkal komolyabb politikai, támogatási intézkedésekre van szükség, mint amik jelenleg léteznek.
A jelentés ezért sürgeti a kormányokat, hogy vezessenek be olyan támogatásokat, amelyek növelik a szén-dioxid-eltávolítás iránti keresletet.
Jelenleg ugyanis a CDR iránti kereslet nagy részét a vállalatok önkéntes kötelezettségvállalásai adják, hogy ezekből szén-dioxid-kvótákat (eltávolítási krediteket) vásároljanak. „-Biztató jelek vannak a CDR-kutatások és -innovációk terén. Ezeket azonban erősen visszafogja a hosszú távú kereslet szűkössége és bizonytalansága. A kormányoknak most döntő szerepük van abban, hogy megteremtsék a fenntartható CDR felskálázásának feltételeit – fejti ki Steve Smith.
(Forrás: Oxford University)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Radzsat Gupta
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A globális zöldforradalom fékezett üzemmódra váltott: a karbonsemlegesség céldátuma már nem 2050, hanem 2070. A befektetők megunták a startupálmokat, és a nagyvállalatokra tesznek, ahol a profit diktál. A pragmatizmus és a nyers számok felülírták a klímacélok romantikáját – derül ki a Goldman Sachs decemberi elemzéséből.
Az épületek a globális szén-dioxid-kibocsátás több mint egyharmadáért felelősek, ezért fontos, hogy mind az építőanyagok, mind a kivitelezés terén történjenek változások.
Világszerte eluralkodott a szén-dioxid-narratíva, amely szerint csak a kibocsátások folyamatos emelkedése okozza a klímaváltozást. Egy komoly iparág épült rá, kereskedelmi elszámolási rendszer, és többen nagy üzletet csinálnak belőle. Az ember megoldotta: egy kicsit fizet a kibocsátásért, és ugyanannyit, ha nem többet fogyaszthat. Nemrég Ned Nikolov és Karl Zeller egy tanulmányt tettek közzé, amely szerint a közelmúltban bekövetkezett felmelegedés nem a növekvő szén-dioxid eredménye.
A világ legnagyobb zöldenergia-befektetője Kína, amely 2023-ban rekordmértékben növelte a zöldenergia-termelését, továbbá jelentős globális szén-dioxid-csökkentést ért el az exportjaival. Tavaly a zöldenergia az ország energiafelhasználásának már több mint 26 százalékát tette ki, szemben a 2013-as 15,5-tel, miközben a szénfelhasználása 12,1 százalékponttal csökkent.
A 2 százalékos arány három éven belül várhatóan 3,5-re emelkedik.
A felhőben tárolt adatok hatvannyolc százaléka kihasználatlanul marad, ezek a sötét adatok. Ez pedig jelentős energiát igényel. 2030-ra az adatközpontok az Egyesült Királyság teljes áramfogyasztásának közel hat százalékát teszik ki – írja a The Guardian.
A Magyar Kézilabda Szövetség Etikai és Fegyelmi Bizottsága 21 darab határozatot hozott a Debrecen elleni női kézilabda-mérkőzésen történtek miatt.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Versenybizottsága elkészítette az NB I következő öt fordulójának menetrendjét.
